Pál küldetése.
3 1Ennek szolgája vagyok értetek, pogányokért, én Pál, Krisztus Jézus foglya. 2Hiszen hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem.
20Azok pedig szétszéledtek és mindenütt hirdették az igét. Az Úr együttműködött velük és tanításukat csodákkal kísérte és hitelesítette.
8Azt mondom ugyanis: Krisztus (Jézus) vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket.
23Megállapodtak vele egy napban, és ekkor igen sokan eljöttek hozzá a lakására. Meggyőző erővel magyarázott nekik az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket megnyerni Jézusnak a Mózes törvényéből és a prófétákból merített érvekkel.
24Némelyek elfogadták azt, amit mondott, mások meg hitetlenek maradtak.
25Végül, mivel nem értettek egyet, szétoszlottak. Pál ekkor ezt a mondást olvasta rájuk: „Helyesen szólt a Szentlélek, mikor Izajás próféta által ezt mondta atyáitoknak:
26Menj el ehhez a néphez és így beszélj:
Hallván halljatok, de nem értitek,
nézvén nézitek, de nem látjátok.
27Megkérgesedett e népnek a szíve:
fülükre nagyot hallanak
és behunyják szemüket,
hogy szemükkel ne lássanak
és ne halljanak fülükkel,
szívükkel ne értsenek,
és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket.
28Vegyétek tehát tudomásul, hogy Isten üdvözítő szándéka a pogányoknak szól, s azok hallgatni fognak rá.”
29Ezekre a szavakra a zsidók nagy vitatkozva eltávoztak tőle.
5Általa kaptunk kegyelmet és apostoli küldetést minden néphez, hogy készségessé tegyük őket a benne való hitre. 3A nekem adott kegyelemnél fogva azt mondom mindegyikteknek: senki se becsülje magát kelleténél többre, hanem gondolkodjék magáról mindenki józanul az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. 6A nekünk adott kegyelemnek megfelelően azonban különböző ajándékaink vannak: aki a prófétálást kapta, prófétáljon a hit szabályai szerint; 15Itt-ott merészebben írtam (testvéreim), hogy egyet-mást emlékezetetekbe idézzek az Istentől kapott kegyelem címén.