11Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzős ruhában. 12Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzős ruha nélkül? Ő hallgatott. 13Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. 14Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
Szabad-e adót fizetni a császárnak?
15A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván fogni. 16Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal. „Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet. 17Mondd meg tehát, mi a te véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” 18Jézus átlátva álnokságukon, így szólt: „Mit kísértetek engem, képmutatók? 19Mutassátok az adópénzt!” Azok odanyújtottak egy dénárt. 20„Kinek a képe és fölirata ez?” – kérdezte Jézus. „A császáré” – felelték. 21Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.” 22Ennek hallatára annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eltávoztak.