15Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: „Abba, Atya!” 16Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten fiai vagyunk. 17Ha pedig fiai, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
A mennyei dicsőség.
18Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk. 19A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja. 20Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem amiatt, aki alávetette. 21De megmarad az a reménye, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára.