23 1Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze. (1 Sám. 16,1. 13. 2Sám 12,7. 8.) 2Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által. (Máté 22,43) 3Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kősziklája mondá nékem: A ki igazságosan uralkodik az emberek felett, a ki Isten félelmével uralkodik: (5Móz 32,4.15;30,21) 4Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből. 5Avagy nem ilyen-é az én házam Isten előtt? Mert örökkévaló szövetséget kötött velem, mindennel ellátva és állandót. Mert az én teljes idvességemet és minden kivánságomat nem sarjadoztatja-é? (2Sám 7,12-16.18.19;Ésa 11,1-16; Mik 5,2-9; Luk 1,26-33)