39Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! (Mát 27,39-44) 40És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. (Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19) 41Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? (Mát 22,42-45; Márk 12,35-37) 42Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, (Zsolt 110,1) 43Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. (Luk,20 33.;Luk,20 14. 15.) 44Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki? 45És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: (Mát 23,5-7; Márk 12,38-39) 46Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; (Mát 23,5-7.14) 47Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. (Mát 23,14; Márk 12,40)