16 ¹Elhozták tehát Isten ládáját és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid felállíttatott neki, és egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be az Úr előtt. ²Amikor aztán befejezte Dávid az egészen elégő és a békeáldozatok bemutatását, megáldotta az Úr nevében a népet, ³és mindenkinek, férfinak, asszonynak egyaránt, egy-egy kenyércipót, egy darab marhasültet s egy olajjal sütött kalácsot juttatott.
⁴A leviták közül az Úr ládája elé rendelte, hogy szolgálatot teljesítsenek, az Úr tetteiről megemlékezzenek, az Urat, Izrael Istenét magasztalják és dicsérjék: ⁵Ászáfot, a vezetőt, Zakariást, a helyettesét, továbbá Jáhielt, Semirámótot, Jejélt, Mattitját, Eliábot, Benaját és Obededomot. Jejélt, hogy a húros hangszereket és a lantokat, Ászáfot pedig, hogy a cintányérokat zengessék, ⁶Benája és Jáziel papokat pedig, hogy szüntelenül fújják a trombitákat az Úr szövetségének ládája előtt.
⁷Aznap bízta meg Dávid először Ászáfot és testvéreit az Úr következő dicséretével:

⁸»Dicsérjétek az Urat, kiáltsátok nevét,
hirdessétek a népek közt tetteit.

⁹Énekeljetek neki, zengedezzetek neki
beszéljétek minden csodatettét.

¹⁰Dicsekedjetek az ő szent nevével,
örvendezzen az Urat keresők szíve.

¹¹Keressétek az Urat és erejét,
keressétek arcát szüntelenül.

¹²Emlékezzetek a csodákra, melyeket művelt,
jeleire és szája ítéleteire,

¹³ti, Izrael utódai, az ő szolgái,
Jákob fiai, az ő választottai.

¹⁴Ő, az Úr, a mi Istenünk,
ő ítéli az egész földet.

¹⁵Gondoljatok örökké szövetségére,
szavára, amelyet ezer nemzedékre rendelt,

¹⁶szövetségére, amit Ábrahámmal kötött,
az esküre, amelyet Izsáknak tett.

¹⁷Jákobnak parancsba adta azt,
Izraelnek örök szövetségként,

¹⁸mondván: ‘Neked adom Kánaán földjét
örökségtek osztályrészeként.’

¹⁹Noha szám szerint kevesen voltak,
és zsellérként tartózkodtak rajta,

²⁰s nemzettől nemzethez vándoroltak,
egyik országból a másiknak népéhez,

²¹senkinek sem engedte bántani őket,
sőt fejedelmeket vert meg érettük,

²²mondván: ‘Ne bántsátok Felkentjeimet,
prófétáimnak ne ártsatok.’

²³Országok, mindnyájan énekeljetek az Úrnak,
szabadítását napról-napra hirdessétek,

²⁴beszéljetek a nemzetek közt dicsőségéről,
valamennyi nép között csodatetteiről.

²⁵Mert nagy az Úr és igen méltó a dicséretre,
s félelmetesebb minden istennél,

²⁶mert a népek istenei mind csak bálványok,
egeket csak az Úr alkotott.

²⁷Dicsőség és fenség van előtte,
erő és öröm az ő lakóhelyén.

²⁸Hódoljatok az Úrnak, népek nemzetségei,
ismerjétek el az Úr dicsőségét s erejét,

²⁹ismerjétek el az Úrnak, nevének dicsőségét.
Hozzatok áldozatot s jöjjetek színe elé,
boruljatok szent ékességben az Úr elé.

³⁰Remegjen színétől az egész föld,
mert ő vetette meg alapját a földnek, hogy ne ingadozzék.

³¹Örvendjenek az egek, s ujjongjon a föld
s mondják a nemzetek között: ‘Az Úr a király.’

³²Zúgjon a tenger s ami azt betölti.
ujjongjanak a mezők s mindaz, ami rajtuk van.

³³Az erdő fái dicséretet mondanak majd az Úr előtt akkor,
mivel eljön megítélni a földet.

³⁴Dicsérjétek az Urat, mert jó,
mert irgalmassága örökkévaló,

³⁵s mondjátok: ‘Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk,
gyűjts össze s szabadíts ki minket a pogányok közül,
hogy dicsérjük szent neved,
s ujjongva zengjük énekeidet.

³⁶Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
öröktől fogva mindörökre.’«
Azt mondja erre az egész nép:
»Ámen« és »Dicsőség az Úrnak!«

³⁷Otthagyta tehát az Úr szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szüntelenül, minden napnak s rendjüknek megfelelően szolgálatot teljesítsenek a láda előtt. ³⁸Ugyanakkor Obededomot – éspedig Obededomot, Iditun fiát – és hatvannyolc testvérét meg Hószát ajtónállókká rendelte. ³⁹Szádok papot s paptestvéreit az Úr hajléka előtt, a gibeoni magaslaton hagyta, ⁴⁰hogy szüntelenül, reggel és este, egészen elégő áldozatot mutassanak be az Úrnak az egészen elégő áldozat oltárán, pontosan úgy, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek parancsolt. ⁴¹Rajta kívül otthagyta Hemánt, Iditunt s a többieket, akiket név szerint kiválasztott, hogy dicsérjék az Urat, »mert irgalmassága örökkévaló«, ⁴²Hemánt és Iditunt, hogy trombitáljanak s a cintányérokat s az Istennek való énekléshez tartozó egyéb hangszereket zengessék, Iditun fiait pedig ajtónállókká tette.
⁴³Erre az egész nép hazatért, Dávid pedig elment, hogy a maga háza népét is megáldja.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

16,2 Az áldás jókívánságokból állt: ez a szertartás a főpap számára volt fenntartva.

Előző fejezet Következő fejezet