18 ¹Amikor befejezte Saullal való beszédét, történt, hogy Jonatán lelke egybeforrt Dávid lelkével, és Jonatán úgy megszerette őt, mint a saját lelkét. ²Saul azon a napon egészen maga mellé vette és nem engedte többé visszatérni apja házába, ³Jonatán pedig szövetségre lépett Dáviddal, mert úgy szerette, mint a saját lelkét. ⁴Éppen azért Jonatán levetette magáról azt a köntöst, amelyet viselt, s egyéb felszerelésével, kardjával, íjával és övével együtt Dávidnak adta. ⁵Valahányszor aztán Dávid kivonult valamerre, ahová őt Saul küldte, mindig sikert aratott. Ezért Saul a harcosok fejévé tette, s ez tetszésre talált az egész nép szemében, sőt Saul szolgáinak színe előtt is.
⁶Amikor azonban Dávid a filiszteus megverése után visszafelé tartott, kivonultak az asszonyok Izrael valamennyi városából Saul király elé, énekelve, körtáncot lejtve, ujjongó dobokkal és csörgőkkel,

⁷s egyre csak ezt zengedezték a játszó asszonyok:
»Megvert Saul ezret,
Dávid pedig tízezret.«

⁸Nagyon megharagudott erre Saul, nem tetszett neki ez a beszéd, és azt mondta: »Dávidnak tízezret adtak, nekem pedig ezret adtak: mi hiányzik még neki, mint a királyság?« ⁹Ettől a naptól kezdve Saul nem nézett egyenes szemmel Dávidra.

KNB SZIT STL BD RUF KG