5
1Elment erre Izrael valamennyi törzse Dávidhoz Hebronba, hogy mondja: »Íme, mi a te csontod, s a te húsod vagyunk.
2Tegnap is, tegnapelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted ki és be Izraelt, s az Úr azt mondta neked: ‘Te legeltesd népemet, Izraelt, s te légy Izrael fejedelme.’«
3Elmentek tehát Izrael vénei a királyhoz Hebronba, s Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban az Úr előtt, ők pedig felkenték Dávidot Izrael királyává.
4Harmincesztendős volt Dávid, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott.
5Hebronban, Júda felett, hét esztendeig és hat hónapig uralkodott, Jeruzsálemben pedig, egész Izrael és Júda felett, harminchárom esztendeig uralkodott.
6Felvonult ugyanis a király s mindazok az emberek, akik vele voltak, Jeruzsálembe, a jebuziták, azon föld lakói ellen. Erre azok azt üzenték Dávidnak: »Ide ugyan be nem jutsz, hacsak el nem távolítod a vakokat és sántákat, akik azt mondják: ‘Ide ugyan be nem jut Dávid.’«
7Dávid mindazonáltal bevette Sion várát, azaz a Dávid-várost.
8Jutalmat ígért ugyanis Dávid azon a napon annak, aki megveri a jebuzitákat, s eléri a tetőcsatornákat, s eltávolítja a vakokat és sántákat, Dávid lelkének gyűlölőit. Ezért mondja a közmondás: »Vak és sánta nem jut vissza a templomba!«
9Dávid aztán megtelepedett a várban és elnevezte azt Dávid-városnak, s kiépítette a Millótól köröskörül és befelé,
10és mindinkább gyarapodott és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt.
Jegyzetek
5,1 Nincs megemlítve, hogy a fölkenést pap végezte volna.
5,6 Jeruzsálemet Dávid a saját csapataival foglalja el. A város a király személyes tulajdonát fogja képezni (»Dávid városa«).
5,9 Milló (töltés) egy városrésze volt Jeruzsálemnek, a templomtól nyugatra feküdt.