5Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, akit eltöltött a hit és a Szentlélek, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. 5Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust. 6Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. 12Amikor azonban hittek Fülöpnek, aki hirdette az örömhírt Isten országáról, a férfiak és az asszonyok megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében. 26Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába visz le!« 27Az fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, 28visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. 29Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda, és szegődj ahhoz a kocsihoz!« 30Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: »Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?« 31Az így felelt: »Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje.
32Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt:
»Mint a bárány, amelyet leölésre visznek,
és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul,
nem nyitotta ki száját.
33Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet.
A sorsával ki törődik?
Hisz életét elvették e földön«.
Jegyzetek
8,32 Izajás (53,7-8) Isten Szolgáját a bárányhoz hasonlítja, amelyet leölésre visznek, mégsem nyitja ki a száját. Jézus sem szegült szembe azzal, aki elítélte: az ítéletben felismerte Isten akaratát.
8,37 A vers hiányzik a görög szövegből. Szövege, amely valószínűleg ősi keresztelési hitvallást őrzött meg, a Vulgátában így hangzott: Fülöp azt felelte: »Ha hiszel teljes szívedből, szabad.« Az így szólt: »Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.«