8Isten jeruzsálemi templomához való érkezésük második esztendejében a második hónapban Zerubbábel, Salátiel fia, Józsue, Joszedek fia és többi testvére, a papok és a leviták, nemkülönben mindazok, akik a fogságból visszatértek Jeruzsálembe, munkához láttak. Kijelöltek pedig húszéves és magasabb korú levitákat, hogy az Úr templomának építésénél felügyeljenek.
9Elő is álltak Józsue meg fiai és testvérei, Kedmiel, Binnuj, Hodavja mint egy ember, hogy felügyeljenek azokra, akik Isten templomának építési munkálatait végezték; nemkülönben Henadad fiai, meg fiaik, valamint levitatestvéreik is.
10Miközben a kőművesek megvetették az Úr templomának alapját, előálltak a papok öltözékükben, trombitával, a leviták pedig Ászáf családjából cintányérokkal, hogy dicsőítsék Istent, Dávidnak, Izrael királyának rendelése szerint.
11Dicséret és magasztalás közben azt mondogatták az Úrról, hogy »jó és Izrael iránt való irgalmassága örökké tart.« Az egész nép pedig lelkendezett és nagy ujjongással dicsőítette az Urat, mivel megvethették az Úr templomának alapját.
12De az öregek közül igen sokan: papok, leviták és családfők, akik látták a régi templomot, hangosan zokogtak, amikor szemük láttára lefektették ennek a templomnak az alapját, míg sokan hangos szóval adtak ujjongó örömüknek kifejezést,
13úgy hogy nem lehetett megkülönböztetni az örvendezők ujjongását a siránkozó nép jajgatásától. Oly nagy volt ugyanis a nép zűrzavaros lármája, hogy messze földre elhallatszott a zaj.