²és így szóltak Jeremiás prófétához: »Jusson színed elé könyörgésünk, és imádkozz értünk az Úrhoz, a te Istenedhez, ezért az egész maradékért! Mert kevesen maradtunk meg a sokból, amint saját szemeddel láthatsz minket. ⁵Ők pedig mondták Jeremiásnak: »Az Úr legyen ellenünk igaz és megbízható tanú, ha nem cselekszünk mindenben annak az igének megfelelően, mellyel az Úr, a te Istened hozzánk küld téged! ⁶Akár jó, akár rossz, hallgatunk az Úr, a mi Istenünk szavára, akihez küldünk téged; hogy jó dolgunk legyen, azért hallgatunk az Úr, a mi Istenünk szavára.«
43 ¹Történt pedig, hogy miután Jeremiás végig elmondta az egész nép előtt az Úrnak, az ő Istenüknek minden igéjét, mellyel az Úr, az ő Istenük küldte őt hozzájuk, mindezeket az igéket, ²akkor megszólalt Azarja, Ózaja fia, Johanán, Káree fia és az összes kevély férfi, és ezt mondták Jeremiásnak: »Hazugságot beszélsz! Nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk, mondván: ‘Ne menjetek Egyiptomba, hogy ott lakjatok mint jövevények!’, ³hanem Báruk, Néria fia ingerel téged ellenünk, hogy a káldeaiak kezébe adjon minket, hogy megöljenek, vagy fogságba vigyenek minket Babilonba.«
⁴Sem Johanán, Káree fia, sem a seregek vezérei és a nép közül senki nem hallgatott az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén, ⁵hanem magával vitte Johanán, Káree fia és a seregek összes vezére Júda egész maradékát, akik visszatértek minden nemzet közül, ahová elűzték őket, hogy megint Júda földjén lakjanak: ¹⁵Erre így feleltek Jeremiásnak mindazok a férfiak, akik tudták, hogy feleségeik más isteneknek tömjéneznek, és az asszonyok mind, akik nagy tömegben álltak ott, meg az egész nép, amely Egyiptom földjén, Patroszban lakott: ¹⁷hanem mindenben egészen annak az igének megfelelően cselekszünk, amely elhagyta ajkunkat: tömjénezünk az ég királynőjének, és italáldozatot öntünk neki, ahogyan tettük mi és atyáink, királyaink és fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, mert akkor jóllaktunk kenyérrel, jó dolgunk volt, és bajt nem láttunk.

KNB SZIT STL BD RUF KG