27Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.
28Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: »Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!
29Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: ‘Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!’
30Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: ‘Szakadjatok ránk!’ És a halmoknak: ‘Takarjatok el minket!’
(Óz 10,8}<fs)
31Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?«
32Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.
33Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
34Jézus ekkor így szólt: »Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.«
A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk.
(Zsolt 22,19)
35A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: »Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!«
(Zsolt 22,8)
36A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták,
37és azt mondták: »Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!«
38Felirat is volt fölötte: »Ez a zsidók királya.«