33A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.
34A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«
(Zsolt 22,2}<fs)
35Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: »Íme, Illést hívja.«
36Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki, és így szólt: »Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!«
(Zsolt 69,22)
37Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
38Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig.
39Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: »Ez az ember valóban Isten Fia volt.«
44A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig.
45A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.
46Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!«E szavakkal kilehelte a lelkét.
(Zsolt 31,6}<fs)
47Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: »Ez az ember valóban igaz volt.«
48Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért.
28Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: »Szomjazom!«
29Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották.
30Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: »Beteljesedett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét.