15Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amelyben azt kiáltjuk: »Abba, Atyánk!«
16Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.
17Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
18Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.
19Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak.
20Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,
21hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára.
Jegyzetek
8,19 A teremtett világ, amelynek ura az ember, megalázott helyzetbe került Ádám elmarasztalásával; Isten ítélete az egész világot sújtja. A világ alá van vetve a hiábavalóságnak: a pusztító erőknek, a halál törvényének, az állandó átalakulásnak. Ezért várja Isten fiainak megnyilvánulását, amely a világ végén következik be.