12Akarom, hogy tudjátok, testvérek: mindaz, ami velem történt, inkább az evangélium terjedését szolgálja.
18De mit számít?! Mindenképpen – akár hátsó szándékkal, akár őszintén – Krisztust hirdetik, és én örülök ennek.
Sőt a jövőben is örülni fogok,
17De még ha hitetek áldozati adományának és felajánlott áldozatának részévé kell is válnom, akkor is örülök, örülök mindnyájatokkal együtt.
2Általa kaptunk a hitben szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben szilárdan állunk, és dicsekszünk azzal a reménnyel, hogy részesülünk Isten dicsőségében. 3De nemcsak ezzel, hanem a megpróbáltatásokkal is dicsekszünk, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, 5aki által az apostolság kegyelmét kaptuk, hogy az ő neve iránti, hitbéli engedelmességre hívjunk minden népet, 17ahogy meg van írva: Sok nép atyjává tettelek – Isten színe előtt, akiben hitt, s aki életre kelti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket.
17Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is. Örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, minthogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
10hogy megismerjem őt – feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést – azáltal, hogy egyre inkább hozzá hasonlóvá alakít halála,
2akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyazon érzület lakik bennetek: ugyanaz a szeretet, egységet kereső, őszinte szándék!
8Megalázta magát:
engedelmeskedett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
5mert közösséget vállaltatok velünk az evangéliumban az első naptól fogva mindmáig.
9Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az áldozati oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket Isten szava és tanúságtételük miatt öltek meg.