54Miután elfogták, elvitték, és bekísérték a főpap házába.
Péter távolról követte őket.
55Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.
56Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt:
– Ez is vele volt!
57Ő azonban tagadta:
– Asszony, nem ismerem!
58Röviddel ezután másvalaki látta meg, és rászólt:
– Te is közülük való vagy!
– Ember, nem vagyok! – válaszolta Péter.
59Körülbelül egy órával később még valaki erősködni kezdett:
– Bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való!
60Péter így szólt:
– Ember, nem tudom, mit beszélsz!
Abban a pillanatban, amikor még beszélt, megszólalt a kakas.
61Ekkor az Úr megfordult, és rátekintett Péterre. Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.”
62Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
63Azok a férfiak, akik őrizték, gúnyolták és verték.
64Bekötötték a szemét, és ezt kérdezték tőle:
„Prófétálj! Ki ütött meg?”
65És sok más szidalmat is szórtak rá.
66Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, bekísértették a nagytanács elé,
67s ezt mondták:
– Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk! Ezt mondta nekik:
– Ha megmondom nektek, nem hiszitek,
68ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok.
69De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.
70Erre mindannyian ezt mondták:
– Akkor hát te vagy Isten Fia?!
– Ti mondjátok, hogy az vagyok – mondta nekik.
71Azok pedig ezt mondták:
– Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk az ő szájából.