45Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön.
46Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
47Néhányan az ott állók közül, akik hallották, így szóltak: „Ez Illést hívja.”
48Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra tűzte, és inni adott neki.
49A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse?!”
50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
51Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
52A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
53Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!”
44Már majdnem dél volt. Sötétség lett az egész földön délután három óráig,
45mert a nap elhomályosodott. A Templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.
46Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkem! Ezekkel a szavakkal meghalt.
47Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.”
48Az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, a mellét verve tért haza.
28Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!
29Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották.
30Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.