28Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. 29De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. 30Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. 31Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük. 32„Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?” 33Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. 34Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.” 35Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.