²⁸Így értek el ahhoz a faluhoz, ahová igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
²⁹De azok erősködtek, és kérték:
– Maradj velünk, mert esteledik, sőt a nap is lehanyatlott már!
Betért hát, hogy velük maradjon. ³⁰Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta. ³¹Erre megnyílt a szemük, és felismerték. Ő azonban eltűnt előlük.
³²Ekkor így szóltak egymáshoz:
– Ugye hevült a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?
³³Még abban az órában útra keltek hát, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és övéiket.
³⁴Azok ezt mondták:
– Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
³⁵Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel, amikor megtörte a kenyeret.

KNB SZIT STL BD RUF KG