39A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! (Luk 1,19) 40Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! (Luk 17,21.23) 41És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. (Luk,23 33.;Luk,23 14. 15.) 42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! (Luk 10,25.38) 43És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. (Mát 3,17; Luk 3,22;2Móz 33,20.1Tim;6,16.1Ján;4,12) 44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. (Mát 27,45-54; Márk 15,33-39; Ján 19,28-30) 45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. (2Krón 3,14; Mát 27,51-53) 46És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. (Mát 27,50; Márk 15,37; Ján 19,30; Zsolt 31,6) 47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. (Mát 27,54) 48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. (Ján 8,38) 49Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket. (Mát 27,55.56; Márk 15,40.41; Ján 19,25)