11Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. (Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26) 12És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. (Mát 8,12) 13Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát 8,12) 14Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Róm 14,10) 15Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. (Márk 12,13-17; Luk 20,20-26) 16És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. (Márk 3,6) 17Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? (Ésa 58,7) 18Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? (Márk 15,21; Luk 23,26) 19Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. (Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27) 20És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? (Zsolt 69,22) 21Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. (Róm 13,7) 22És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének. (Péld 19,17; Zsid 2,11)