123
1Zarándok-ének.
Hozzád emelem szememet,
aki az égben laksz.
2Íme, mint a szolgák szeme
uruk kezére,
mint a szolgáló szeme
úrnőjének kezére,
úgy tekint az Úrra, Istenünkre a mi szemünk,
amíg rajtunk meg nem könyörül.
3Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk,
mert túlontúl jóllaktunk a megvetéssel!
4Túlontúl jóllakott a lelkünk a gazdagok csúfolkodásával,
a kevélyek gyalázkodásával.
Jegyzetek
123,1 Közösségi panaszdal a fogság utáni időkből. Valaki megszólítja a csoportot, amely úton van Jeruzsálem felé. A templom ott van, de tudják, hogy Isten az égben trónol. Ezért hozzá emelik tekintetüket, és megvallják, hogy mint szolgák és szolgálók tartoznak Uruk családjához.