22
1Közeledett már a pászkának is nevezett ünnep, a kovásztalan kenyerek ünnepe.
2A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy végezzenek vele, mert féltek a néptől.
3A Sátán megszállta Júdást, akit Kariótinak is neveztek, és egyike volt a Tizenkettőnek.
4Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükbe.
5Azok megörültek, és megegyeztek abban, hogy pénzt adnak neki.
6Ő elfogadta az egyezséget, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a tömeg tudta nélkül a kezükre adhassa.
7Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.
8Elküldte Pétert és Jánost:
– Menjetek, és tegyétek meg az előkészületeket, hogy megünnepelhessük a pászkát!
–
9Mit szeretnél, hol készítsük elő? – kérdezték.
10Ezt mondta nekik:
– Amikor beértek a városba, találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Kövessétek abba a házba, ahová bemegy,
11és mondjátok a ház urának: „A Mester ezt üzeni: »Hol van a szoba, ahol tanítványaimmal megünnepelhetem a húsvétot?«”
12Ő mutat majd nektek egy nagy, berendezett emeleti termet. Ott készítsétek elő!
13Elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik, ők pedig előkészítették a húsvéti vacsorát.
14Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,
15és ezt mondta nekik:
– Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megünnepeljem veletek ezt a húsvétot.
16Mert mondom nektek, hogy többé nem ünneplem meg, amíg el nem nyeri teljes jelentését Isten országában.
17Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt:
– Vegyétek, és osszátok el magatok között,
18mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Isten országa!
19Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta:
– Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
20Ugyanígy, miután megvacsoráztak, fogta a kelyhet, és ezt mondta:
– E kehely az új szövetség az én vérem által, amely értetek ontatik.