17 ¹Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen. ²Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette. ³Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket. ⁴Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte. ⁶Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki. ⁷Eltöltötte őket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz. ⁸Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát. ¹⁰Azért, hogy szent nevét magasztalják, és tovább hirdessék művei nagyságát. ¹¹Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét. ¹²Megegyezett velük örök szövetségben, s kinyilatkoztatta nekik döntéseit. ¹³Látták a szemükkel fényes dicsőségét, és hallották fülükkel hatalmas hangját. ¹⁴„Kerüljetek – így szólt – minden gonoszságot”, és rendet teremtett ember s ember között.

Az isteni bíró

¹⁵Az útjaik mindig előtte vannak, nincsenek elrejtve a szeme elől. ¹⁷Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze. ¹⁹Világosak, mint a nap, előtte tetteik, szemét állandóan útjaikon tartja. ²⁰Nincsenek elrejtve botrányos tetteik, és ott van minden bűnük az Úr előtt. ²²Mint a pecsétgyűrűt, őrzi jótettedet, mint szemevilágát, az ember jóságát. ²³Egy nap majd fölkel és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek. ²⁴A bűnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették.

Felhívás a megtérésre

²⁵Térj meg az Úrhoz és hagyj fel a bűnnel, esedezz az Úrhoz, s többé ne bántsd meg. ²⁶Térj a Fölségeshez, hagyd a törvénysértést, gyűlölj mindenféle utálatos dolgot. ²⁷Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élők helyett, kik zengik dicséretét? ²⁸Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent. ²⁹Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek! ³⁰Hiszen nem lehet meg minden az emberben, mert az ember fia nem halhatatlan. ³¹Napnál mi fényesebb? S az is elsötétül; csak gonosz lehet, amit a test és vér kigondol. ³²Az ég seregeit is szemügyre veszi, hát akkor az embert, aki csak por és hamu.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet