39Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.” 40És nem mertek többé kérdezni tőle semmit. 41Ő azonban megkérdezte tőlük: „Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia? 42Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, 43amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet. 44Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?” 45Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz: 46„Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon; 47akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.”