Keresés a Bibliában

6De az megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.
7Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak. A győztesnek enni adok az élet fájáról, mely Isten paradicsomában van!
(Ter 2,9; Ez 31,8) 8A szmirnai egyház angyalának írd meg:
Így szól az első és az utolsó, aki halott volt és él: (Iz 44,6) 9Ismerem szorongatásodat és szegénységedet – noha gazdag vagy –, és káromolnak azok, akik zsidónak mondják magukat, holott nem azok, hanem a sátán zsinagógája. 10Semmit se félj a rád váró szenvedésektől! Íme, az ördög közületek egyeseket börtönbe fog vetni, hogy próbára tegyen titeket, és szorongatásotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
(Dán 1,12.14) 11Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: Aki győzni fog, azt nem sebzi meg a második halál!
12A pergamoni egyház angyalának írd meg:
Így szól, akié a kétélű kard: 13Tudom, hol laksz: ott, ahol a sátán székhelye van; és kitartasz nevem mellett, és nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, az én tanúmat, az én hívemet megölték nálatok, ahol a sátán lakik. 14De van ellened némi kifogásom is, hogy vannak ott nálad követői Bálám tanításának, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izrael fiait, hogy áldozati húsból lakmározzanak és paráználkodjanak. (Szám 31,16; 25,1-2G) 15Így nálad is vannak olyanok, akik a nikolaiták tanításának követői. 16Térj meg tehát te is, különben csakhamar föllépek ellened, és harcba szállok azokkal szám kardjával.
17Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak. A győztesnek elrejtett mannát adok, és egy kis fehér követ adok neki, a kis kőre írva pedig új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.
(Iz 62,2) 18A tiatírai egyház angyalának írd meg:
Így szól az Isten Fia, akinek a szeme olyan, mint a tűz lángja, és a lába hasonló a sárgarézhez: (Dán 10,5-6) 19Ismerem műveidet, hitedet, szeretetedet, szolgálatodat és béketűrésedet, és utóbbi tetteidet, amelyek számosabbak az előbbieknél. 20De van ellened egy kifogásom, hogy megengeded Jezabel asszonynak, aki magát prófétanőnek mondja, hogy tanítson, és elcsábítsa szolgáimat, hogy paráználkodjanak és egyenek a bálványáldozatokból. (Szám 31,16; 25,1-2G) 21Időt adtam neki, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. 22Íme, ágyba döntöm őt, és akik vele házasságtörést követnek el, igen nagy szorongatásban lesznek, ha nem fordulnak el tetteiktől. 23Fiait halállal ölöm meg, és megtudja minden egyház, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek közületek mindenkinek tettei szerint. (Zsolt 7,10;Zsolt 62,13) 24Nektek pedig azt mondom, a többieknek, akik Tiatírában vagytok, akik nem követik ezt a tanítást, és akik nem ismerték a sátán állítólagos mélységeit: Nem rakok rátok más terhet! 25Azonban amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök!

26Aki pedig győz és mindvégig megtartja cselekedeteimet,
annak hatalmat adok a nemzetek fölött,

27hogy vasvesszővel kormányozza azokat,
és összetörjenek, mint a cserépedény
,

28amint én is megkaptam Atyámtól,
és neki adom a hajnalcsillagot.

29Akinek van füle, hallja meg,
mit mond a Lélek az egyházaknak!

3 1A szárdeszi egyház angyalának írd meg:
Így szól az, akié az Isten hét szelleme és a hét csillag: Ismerem cselekedeteidet, hogy van neved, hogy élsz, de halott vagy! 2Légy éber, és erősítsd meg a többieket, akik közel vannak a halálhoz, mert műveidet nem találom teljesnek Istenem előtt. 3Emlékezz tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad, tartsd meg azt, és térj meg. Ha pedig nem leszel éber, úgy érkezem hozzád, mint a tolvaj, és nem fogod tudni, melyik órában jövök hozzád. 4De vannak néhányan nálad Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben, mert megérdemlik. 5Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt.
(Zsolt 69,29) 6Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!
7A filadelfiai egyház angyalának írd meg:
Így szól a Szent, az Igaz, akié Dávid kulcsa; aki ha valamit megnyit, azt senki sem zárja be; ha valamit bezár, azt senki sem nyitja ki: (Iz 22,22) 8Ismerem cselekedeteidet. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, melyet senki sem zárhat be. Bár kevés az erőd, mégis megtartottad igémet, és nem tagadtad meg nevemet. 9Íme, odaadok egyeseket a sátán zsinagógájából, akik zsidóknak mondják magukat, holott nem azok, hanem hazudnak; íme, megteszem, hogy eljöjjenek és lábadhoz boruljanak , és megtudják, hogy szeretlek téged. (Iz 60,14) 10Mivel megőrizted béketűrésem igéjét, én is megőrizlek téged a megpróbáltatás órájától, amely eljön az egész földkerekségre, hogy próbára tegye a föld lakóit. 11Íme, csakhamar eljövök! Tartsd meg, amid van, hogy senki se vegye el koronádat! 12Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és nem megy ki többé, és ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely leszáll az égből Istenemtől, és saját, új nevemet.
(Ez 48,35;Iz 62,2) 13Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!
14A laodíceai egyház angyalának írd meg:
Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje: (Zsolt 89,38; Péld 14,5; 8,22G) 15Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy meleg! 16De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból. 17Mert azt mondod: ‘Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire’, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen, (Óz 12,9) 18tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss. 19Akiket szeretek, azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl, és térj meg. (Péld 3,12) 20Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem. 21Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.
22Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!«
4 1Ezek után látomásom volt, és íme, ajtó nyílt meg az égben, és az előbbi hang, amelyet mint harsonát hallottam velem beszélni, így szólt: »Jöjj fel ide, és megmutatom neked azt, aminek ezek után történnie kell!« (Kiv 19,16;Dán 2,29}<fs) 2Azonnal elragadtatásba estem a Lélekben, és íme, trón volt elhelyezve az égben, és a trónon ült valaki. 3Az ott ülő hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; szivárvány volt a trón körül, hasonló a smaragd színéhez. (Iz 6,1; Ez 1,26-28) 4A trón körül huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. 5A trónból villámok, zúgás és mennydörgések törtek elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. (Kiv 19,16G) 6A trón előtt mintegy üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a trón közepén, és a trón körül négy élőlény, elöl és hátul tele szemekkel. (Ez 1,5.18) 7Az első élőlény oroszlánhoz volt hasonló, a második élőlény bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek emberéhez hasonló arca volt, és a negyedik élőlény repülő sashoz hasonlított. (Ez 1,10) 8A négy élőlény mindegyikének hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel. Éjjel-nappal pihenés nélkül azt mondták: »Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki vanés aki eljövendő!«
(Iz 6,2; Ez 1,18G;Iz 6,3;Kiv 3,14G}<fs) 9Mikor ezek az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, 10a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, imádta az örökkön-örökké élőt, letette koronáját a trón előtt, és így szólt:
(Iz 6,1; Dán 6,27)

11»Méltó vagy, Urunk, Istenünk,
hogy tied legyen a dicsőség,
a tisztelet és a hatalom,
mert te teremtettél mindent,
és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!«

5 1A trónon ülő jobbjában láttam egy belül és kívül teleírt könyvet, amely hét pecséttel volt lepecsételve. (Iz 6,1; 29,11; Ez 2,9-10) 2Láttam egy erős angyalt, aki hangosan hirdette: »Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje annak pecsétjeit?« 3És sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. 4Nagyon sírtam, mert senkit sem találtak méltónak, hogy a könyvet felnyissa vagy hogy abba beletekintsen. 5Erre a vének egyike így szólt hozzám: »Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak hét pecsétjét!«
(Ter 49,9; Iz 11,10) 6Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme. (Iz 53,7;Zak 4,10) 7Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. (Iz 6,1) 8Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt; mindegyiküknek hárfája és arany csészéje volt, tele illatszerekkel, amelyek a szentek imádságai.

9Új éneket énekeltek, amely így hangzott:
»Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet,
és felnyisd annak pecsétjeit,
mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek,
minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből,

(Zsolt 33,3)

10és Istenünk számára uralommá és papokká tetted őket,
és uralkodni fognak a föld felett!«

11Sok angyalt láttam, és hallottam szavukat a trón körül, s az élőlényekét és a vénekét, és számuk tízezernyi tízezer és ezernyi ezer volt, (Dán 7,10)

12akik hangosan azt kiáltották:
»Méltó a Bárány, akit megöltek,
hogy övé legyen a hatalom és gazdagság,
a bölcsesség, az erő, a tisztelet,
a dicsőség és az áldás!«

(Iz 53,7) 13Minden teremtményt, amely az égben van, a földön és a föld alatt, és amely a tengeren és a tengerben van, mindezeket hallottam, amint azt mondták: »A trónon ülőnekés a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom, örökkön-örökké!«
(Iz 6,1}<fs) 14A négy élőlény azt felelte: »Ámen!« A vének arcra borultak és imádták az örökkön-örökké élőt.
6 1Láttam, amint a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közül; és hallottam a négy élőlény egyikét, amint mennydörgésszerű hangon így szólt: »Jöjj!« 2És láttam egy fehér lovat, a lovon ülőnek íj volt a kezében, és megkoronázták, ő pedig diadalmasan kivonult, hogy győzzön.
(Zak 1,8; 6,3.6) 3Amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam a második élőlényt, amint így szólt: »Jöjj!« 4Kijött egy másik, tűzvörös ló, és a rajta ülőnek megengedték, hogy elvegye a békét a földről, és hogy egymást öldössék. Egy nagy kardot adtak neki.
(Zak 1,8; 6,2) 5Amikor a harmadik pecsétet fölnyitotta, hallottam a harmadik élőlényt, amint így szólt: »Jöjj!« És láttam egy fekete lovat; és a rajta ülőnek kezében mérleg volt. (Zak 6,2.6) 6A négy élőlény között egy hang hallatszott, amely így szólt: »Két mérő gabona egy tizesért, és háromszor két mérő árpa egy tizesért; de a bort és az olajat ne bántsd!«
7Amikor a negyedik pecsétet fölnyitotta, hallottam a negyedik élőlény szavát, amint így szólt: »Jöjj!« 8És láttam egy fakó lovat; és a rajta ülő neve Halál, és az alvilágkövette őt. Hatalom adatott neki a föld negyed része fölött, hogy öljön karddal, éhínséggel, halállal, és a föld vadállataival.
(Óz 13,14}<fs;Jer 14,12) 9Amikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten igéjéért és tanúbizonyságukért megöltek. 10Hangosan kiáltottak: »Uram, te szent és igaz, meddig nem mondasz ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?« (Zak 1,12; MTörv 32,43}<fs) 11Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket kell, hogy ugyanúgy megöljenek, mint őket.
12Láttam, hogy amint a hatodik pecsétet felnyitotta, nagy földrengés támadt. A nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, és az egész hold olyan lett, mint a vér. (Iz 50,3G;Jo 3,4) 13A csillagok lehullottak az égről a földre, ahogy a fügefa lehullatja éretlen fügéit, amikor nagy szél rázza. (Iz 34,4G) 14Az ég visszahúzódott, mint az összegöngyölt könyvtekercs, és minden hegy és sziget kimozdult a helyéből. (Iz 34,4G) 15A föld királyai, a fejedelmek, a hadvezérek, a gazdagok és az erősek, és minden szolga és szabad ember a hegyek barlangjaiba és kősziklái közé rejtőzött, (Zsolt 2,2;Iz 2,10) 16és azt mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: »Omoljatok ránk, és rejtsetek el minket a trónon ülő előlés a Bárány haragja elől! (Óz 10,8;Iz 6,1}<fs) 17Mert elérkezett az ő haragjuk nagy napja, és ki képes megállni azon?«
(Jo 2,11) 7 1Ezután négy angyalt láttam, akik a föld négy sarkán álltak, és akik feltartóztatták a földnek négy szelét, hogy ne fújjanak sem a földön, sem a tengeren, és egyetlen fára sem. 2Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan azt kiáltotta a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: 3»Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!« 4Hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezer megjelölt, Izrael fiainak valamennyi törzséből. 5Júda törzséből tizenkétezer megjelölt; Rúben törzséből tizenkétezer; Gád törzséből tizenkétezer; 6Áser törzséből tizenkétezer; Neftali törzséből tizenkétezer; Manassze törzséből tizenkétezer; 7Simeon törzséből tizenkétezer; Lévi törzséből tizenkétezer; Isszakár törzséből tizenkétezer; 8Zebulon törzséből tizenkétezer; József törzséből tizenkétezer; Benjamin törzséből tizenkétezer.
9Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, 10és hangosan azt kiáltották: »Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!«
(Iz 6,1) 11Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, és a trón előtt arcra borulva imádták Istent:
12»Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön-örökké! Ámen.«
13Ekkor megszólalt az egyik vén, és azt kérdezte tőlem: »Kik ezek, akik hosszú fehér ruhába vannak öltözve, és honnan jöttek?« 14Azt mondtam neki: »Uram, te tudod!« Erre ő azt mondta nekem: »Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. (Dán 12,1; Ter 49,11) 15Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és aki a trónon ül, fölöttük lakik. (Iz 6,1) 16Nem éheznek többé és nem szomjaznak, nem éri őket többé a nap, sem bármiféle forróság , (Iz 49,10) 17mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket, és Isten letöröl szemükről minden könnyet«.
(Zsolt 23,1-2; Jer 2,13;Iz 25,8) 8 1Amint a hetedik pecsétet felnyitotta, csend lett az égben mintegy félóráig. 2Láttam a hét angyalt, akik Isten előtt állnak, és hét harsonát adtak nekik. 3Aztán egy másik angyal jött, és megállt az oltár előtt arany tömjénezővel. Sok jó illatszert adtak neki, hogy mindegyik szent imádságából tegyen az arany oltárra, amely Isten trónja előtt áll. 4A jó illatszerek füstje fölszállt a szentek imádságából, az angyal kezéből Isten előtt. 5Az angyal fogta a tömjénezőt, tett bele az oltár tüzéből, és ledobta a földre. Akkor mennydörgés, zúgás, villámlásés nagy földrengés támadt.
(Lev 16,12;Kiv 19,16G}<fs) 6A hét angyal, akiknél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.
7Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz támadt, és a földre hullott. A föld harmadrésze megégett, a fák harmadrésze elhamvadt, és minden zöldellő fűszál kiégett.
8A második angyal megfújta a harsonát. Valami tűzzel égő nagy hegyzuhant a tengerbe, és a tenger harmadrésze vérré változott. (Jer 51,25G}<fs;Kiv 7,21-22) 9Ekkor meghalt a tengerben élő teremtmények harmadrésze, és a hajók harmadrésze elpusztult.
10A harmadik angyal megfújta a harsonát, és egy nagy csillag hullott le az égből, égve, mint a fáklya, beleesett a folyók harmadrészébe és a vizek forrásaiba. 11A csillag neve: Üröm. A vizek harmadrésze ürömmé változott, és számos ember meghalt a vizektől, mert keserűek lettek.
12A negyedik angyal megfújta a harsonát, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadrészét és a csillagok harmadrészét, hogy harmadrészük elsötétüljön, és a nappal harmadrésze ne ragyogjon, és az éjjelé hasonlóképpen.
13Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas repült át az égen, és hangosan így kiáltott: »Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a másik három angyal további harsonázása miatt, akik ezután fogják megfújni a harsonát!«
9 1Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag esett le az égből a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa. 2Megnyitotta a mélység kútját, és fölszállt a kút füstje, mint egy nagy kemence füstje, erre elsötétült a nap és a levegő a kút füstjétől. (Kiv 19,18) 3A kút füstjéből sáskák jöttek ki a földre, és olyan hatalom adatott nekik, amilyen hatalma a föld skorpióinak van. (Kiv 10,12) 4Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, egyetlen zöldellő növényt és egyetlen fát sem, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele. (Kiv 10,15;Ez 9,4) 5Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák őket öt hónapig, és kínjuk olyan, mint ahogy a skorpió kínoz, ha megsebzi az embert. 6Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, és vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük.
(Jób 3,21) 7A sáskák alakja harcrakész lovakhoz hasonlított, és fejükön mintegy aranyhoz hasonló korona volt. Az arcuk olyan volt, mint az emberek arca. 8A hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, és fogaik, mint az oroszlánok fogai. 9A mellvértjük olyan volt, mint a vaspáncél, és a szárnyuk zúgása, mint a harcba száguldó nagyszámú lovas szekér zúgása. (Jo 2,5) 10A skorpióéhoz hasonló farkuk volt, és fullánk volt a farkukban, ebben pedig hatalom, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. 11A mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddón, görögül Apollión.
12Az egyik jaj elmúlt, de íme, még két jaj jött ezek után.
13A hatodik angyal megfújta a harsonát, és egy hangot hallottam az Isten szeme előtt álló arany oltár szarvai közül, 14amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a harsona volt: »Oldozd el a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónálmeg vannak kötözve!« (Ter 15,18}<fs) 15Eloldozták a négy angyalt, akik készen voltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. 16A lovas sereg száma húszezerszer tízezer; hallottam a számukat. 17Így láttam a lovakat a látomásban, és akik rajtuk ültek, azoknak tüzes, kék és kénkő-színű mellvértjük volt, és a lovak feje oroszlánfejhez hasonlított. A szájukból tűz, füst és kénkő tört elő. 18Ettől a három csapástól elpusztult az emberek harmadrésze, a tűztől, a füsttől és a kénkőtől, amely a szájukból előtört. 19Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk a kígyóhoz hasonló, feje van és azzal ártanak.
20A többi ember, aki nem halt meg ezekben a csapásokban, mégsem tért meg keze tetteitől, hogy ne imádja a démonokat és az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából való bálványokat, amelyek nem tudnak látni, sem hallani, sem járni. (Iz 17,8;Zsolt 106,37; Dán 5,4.23; Zsolt 115,4-7) 21Nem tértek meg gyilkosságaiktól, varázslataikból, sem paráznaságaikból és lopásaikból.
10 1Azután egy másik, erős angyalt láttam leszállni az égből, felhővel körülvéve, s a fején szivárvány volt. Arca olyan volt, mint a nap, lába pedig, mint a tűzoszlop. 2A kezében nyitott könyvet tartott, a jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre, 3és olyan hangosan kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít. Amikor kiáltott, megszólalt a hét mennydörgés hangja. (Ám 3,8) 4Mikor pedig a hét mennydörgés hangja megszólalt, írni akartam, de egy hangot hallottam az égből, amely így szólt hozzám: »Pecsételd le, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le!«
(Dán 12,4) 5Ekkor az angyal, akit állni láttam a tenger és a föld felett, fölemelte jobbját az ég felé, 6és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki az eget teremtette, és mindazt, ami azon van, és a földet, és mindazt, ami rajta van, és a tengert és mindazt, ami benne van, hogy »nem lesz több haladék, (Dán 12,7; Neh 9,6) 7hanem a hetedik angyal harsonázásának napjaiban, amikor az kezdi megfújni a harsonát, beteljesedik Isten titka, mint ahogy ezt a jó hírt kinyilatkoztatta szolgái, a próféták által.«
8Ekkor hangot hallottam az égből, amint újból szólt hozzám, és azt mondta: »Menj, és vedd át a nyitott könyvet a tenger és a föld felett álló angyal kezéből!« 9Elmentem az angyalhoz, és mondtam neki, hogy adja nekem a könyvet. Ő azt felelte nekem: »Fogd és edd meg! Keserűvé fogja tenni a gyomrodat, de a szádban olyan édes lesz, mint a méz.« 10Elvettem a könyvet az angyal kezéből, megettem, és a számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett.
(Ez 2,8; 3,1-3) 11Ekkor azt mondták nekem: »Ismét jövendölnöd kell a nemzetekről és népekről és nyelvekrőlés számos királyról!«
(Dán 3,4}<fs) 11 1Akkor mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: »Kelj föl, mérd meg Isten templomát, az oltárt és a benne imádkozókat! 2De a templomon kívül levő tornácot hagyd ki, és ne mérd meg, mert azt átadták azoknak a nemzeteknek, amelyek a szent várost negyvenkét hónapig taposni fogják. (Iz 63,18) 3Meg fogom hagyni két tanúmnak, hogy ezerkétszázhatvan napig jövendöljenek, szőrzsákba öltözve.« 4Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak. (Zak 4,3.11-14) 5Ha valaki ártani akar nekik, tűz tör elő a szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha valaki bántani akarja őket, akkor azt meg kell ölni. 6Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essen az esőprófétálásuk napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák azokat, és mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják. (1Kir 17,1}<fs;Kiv 7,17;1 Sám 4,8) 7Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységből fölszálló fenevad háborút indít ellenük, legyőziés megöli őket. (Dán 7,3.7.21}<fs) 8A holttestük annak a nagy városnak az utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is megfeszítették. 9A törzsekből, népekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni. 10A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.
11De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke szállt beléjük. Lábukra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. (Ez 37,10;Ter 15,12) 12Ekkor egy hatalmas hangot hallottak az égből, amely azt mondta nekik: »Szálljatok fel ide!«Erre fölszálltak az égbe a felhőben, ellenségeik pedig látták őket. (Kiv 19,24}<fs;2Kir 2,11) 13Abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összeomlott. A földrengésben név szerint hétezer ember vesztette életét. A többiek megrettentek, és dicsőítették az ég Istenét.
(Ez 38,19-20) 14A második jaj elmúlt, de íme, csakhamar eljön a harmadik jaj!
15A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: »A mi Urunké és az ő Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és uralkodni fog örökkön-örökké!«
16Ekkor a huszonnégy vén, aki Isten előtt ült székein, arcra borult, és imádta Istent, mondván:

17»Hálát adunk neked,
mindenható Úristen,
aki vagy, és aki voltál,
mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz.

18A nemzetek ugyan haragudtak,
de eljött a te haragod,
és az idő, hogy a halottakat megítéljék,
és megadják a jutalmat szolgáidnak,
a prófétáknak és a szenteknek,
és azoknak, akik nevedet félik,
a kicsinyeknek és a nagyoknak,
és hogy kiirtsák azokat,
akik megrontották a földet.«

(Zsolt 115,13) 19Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt.
(1Kir 8,6;Kiv 19,16G; 9,24) 12 1Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. 2Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. 3Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét királyi korona. (Dán 7,7) 4A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. (Dán 8,10) 5Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet. Elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. (Iz 66,7; Zsolt 2,9G) 6Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.
7Ekkor harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, (Dán 10,13.20) 8de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. 9Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnakhívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították. (Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6}<fs)

10Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt:
»Most lett a mi Istenünké az üdvösség,
az erő és a királyság,
a hatalom pedig az ő Krisztusáé,
mert letaszították testvéreink vádlóját,
aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.

11Ők pedig legyőzték őt
a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által,
s nem kímélték saját életüket mindhalálig.

12Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!«
Örvendezzetek tehát, egek,
és akik bennük laktok!

13Miután a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. 14Ekkor az asszony két nagy sasszárnyat kapott, hogy a pusztaságba repüljön a saját helyére, hogy ott táplálják egy ideig és időkig és fél ideig, távol a kígyótól. (Dán 7,25) 15Ekkor a kígyó akkora vízárat bocsátott a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodortassa őt a folyóval. 16De a föld megsegítette az asszonyt, megnyitotta száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány bocsátott ki a szájából.
17Ekkor a sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és elment, hogy harcra keljen az asszony többi ivadéka ellen, akik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus tanúságtétele van.
18Aztán megállt a tenger fövenyén.
13 1Ekkor láttam, hogy egy fenevad száll föl a tengerből, melynek hét fejeés tíz szarva volt, és szarvain tíz királyi korona, fejein pedig a káromlás nevei. (Dán 7,3.7}<fs) 2A fenevad, amelyet láttam, hasonló volt a párduchoz, a lábai mint a medve lábai, a szája mint az oroszlán szája, és a sárkány neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát. (Dán 7,4-6) 3Láttam, hogy a fejei közül az egyik szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult.
Az egész föld csodálkozva követte a fenevadat. 4Imádták a sárkányt, aki hatalmat adott a fenevadnak, és imádták a fenevadat, és így szóltak: »Ki hasonló a fenevadhoz, és ki harcolhatna vele?«
5Nagy dolgokat és káromlást beszélő száj adatott neki, és hatalmat kapott a cselekvésre negyvenkét hónapig. (Dán 7,8.25) 6káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit. 7Megadatott neki, hogy harcoljon a szentekkel, és legyőzze őket. Hatalmat kapott minden törzs és nép és nyelv és nemzet fölött. (Dán 7,21) 8És imádni fogja őt a föld minden lakója, akiknek a neve nincs beírva a megölt Báránynak életkönyvébea világ kezdete óta. (Dán 12,1}<fs) 9Akinek van füle, hallja meg!

10Akinek fogságba kell mennie, az fogságba megy,
akinek kard által kell meghalnia,
azt karddal kell megölni.
– Ez a szentek béketűrése és hite. –

11Ekkor láttam, hogy egy másik fenevad száll fel a szárazföldből, amelynek két szarva volt, hasonlók a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. 12Ez gyakorolja az első fenevad teljes hatalmát az ő színe előtt, és rábírja a földet és a föld lakóit, hogy imádják az első fenevadat, amelynek a halálos sebe meggyógyult. 13Nagy jeleket művel, s még azt is megteszi, hogy tűz szálljon le az égből az emberek szeme láttára. 14Elcsábítja a föld lakóit a jelekkel, amelyekre hatalmat kapott, hogy megtegye a fenevad színe előtt, s azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsék el annak a fenevadnak a képmását, amelynek kard által ejtett sebe van, de életben maradt. 15Hatalmat kapott, hogy lelket adjon a fenevad képmásának, és hogy megszólaljon a fenevad képmása, és megölethesse azokat, akik nem imádják a fenevad képmását. (Dán 3,5-6) 16Megteszi, hogy minden kicsiny és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget viseljen a jobb kezén vagy a homlokán; 17és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét: a nevét, vagy a nevének számát. 18– Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát; mert ember száma az, és a száma hatszázhatvanhat. –
14 1Ekkor íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írvaaz ő neve és az ő Atyjának neve. (Ez 9,4}<fs) 2Egy hangot hallottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és mint a mennydörgés, s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké. (Ez 1,24) 3Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről. 4Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, amerre csak megy; ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak, 5és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenek.
6Ekkor láttam egy másik angyalt repülni az ég zenitjén, akinél örök evangélium volt, hogy hirdesse az evangéliumot a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, 7hangos szóval: »Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!« (Kiv 20,11}<fs) 8Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: »Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!« (Jer 51,7-8}<fs><fs) 9Egy harmadik angyal követte őket, hangosan kiáltva: »Aki imádja a vadállatot és annak képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére, 10az is inni fog Isten haragjának borából, amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében, és gyötrődni fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt. (Iz 51,17;Jer 25,15) 11Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön-örökké, és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és képmását, és aki fölveszi nevének bélyegét.«
(Iz 34,9-10) 12– Ez a szentek béketűrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét. – 13Egy hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: »Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól; mert cselekedeteik követik őket!«
14Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló. (Dán 7,13) 15Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: »Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön!« (Jo 4,13}<fs) 16És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet.
17Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levő templomból, neki szintén éles sarlója volt. 18Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: »Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei!« (Jo 4,13}<fs) 19Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta. 20Megtaposták a borprést a városon kívül, és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.
(Iz 63,3) 15 1Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja.
2Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival,

3és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét:
»Nagyok és csodálatosak a te műveid,
Uram, mindenható Isten!
Igazságosak és igazak a te útjaid,
nemzetek Királya!

(Zsolt 92,5;Zsolt 139,14)

4Ki ne félne téged, Uram,
és ki ne magasztalná nevedet?
Mert egyedül te vagy szent,
hisz minden nemzet eljön
és leborul színed előtt,
mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek!«

(Zsolt 99,3;Zsolt 86,9) 5Ezek után láttam, hogy íme, megnyílt a tanúbizonyság hajlékának temploma az égben, (Kiv 40,34G) 6és hét angyal jött ki a templomból, akiknél a hét csapás volt, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, a mellük körül pedig aranyövvel övezve. (Lev 26,21 G;Dán 10,5) 7A négy élőlény egyike a hét angyalnak hét aranycsészét adott, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával. 8És a templom megtelt füsttel Isten felségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a templomba, amíg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.
(Kiv 40,34-35;Lev 26,21)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

2,17 Jelképes kifejezések: elrejtett manna – az örök boldogság »étele«; kis fehér kő – bajvívásban a győztes egy követ kapott, amelyet átadott a bíróságnak, a fekete kő viszont elmarasztaló ítéletet jelentett. Innen eredhet a kép, s azt jelenti, hogy Jézus a győzelem jelét adja a hűségeseknek, mely feljogosítja őket, hogy bejussanak az örök életre.

2,24 A sátán mélységei: Jezabel és követői azt hirdették magukról, hogy Isten titkait, Isten mélységeit ismerik. János szerint az ő tanításuk és magatartásuk nem Istennek, hanem a sátánnak a mélységeiből fakadnak.

3,8 Nyitott ajtó: az evangélium hirdetésének kedvező lehetősége. Filadelfia nem volt ugyan jelentős egyház, de helyzeténél fogva az evangélium közvetítője lehetett a frígiai fennsík települései felé.

4,1 Itt kezdődik a bevezető látomás leírása, mely megelőzi az ötféle hetes jelkép bemutatását. Krisztus hangja hívja ismét a látnokot, hogy figyelje az eseményeket. A bevezető látomásban Isten hatalmat ad a Báránynak, hogy fellépjen a pogány üldözőkkel szemben: mindez a harag napját (6,17) készíti elő.

4,3 Isten alakját csak fények érzékeltetik, a leírás nem emberképű (antropomorf).

5,6 A Bárány Jézus. A szarvak a mindenhatóságot jelzik, a szemek a mindentudást, a szellemek a parancsokat végrehajtó szolgákat. Szenvedésének nyomai láthatók rajta (mintegy megölve), de áll, hiszen él, miután feltámadt.

8,11 Üröm: a név jelzi az isteni büntetés keserűségét. Az üröm közismert volt az ókorban, mint a legkeserűbb növény. Mérgezőnek is tartották (a keserű ízt általában összekapcsolták a mérgekkel). Ezért hal meg itt is számos ember a vizektől.

9,1 Egy csillag: egy hűtlen angyal.

9,11 A mélység: az alvilág, ahol a korabeli elképzelések szerint a bukott angyalokat fogságban tartották. A név jelentése: pusztító.

10,7 Isten titka: az Egyház felmagasztalása, miután az Egyház ellenségei megsemmisültek.

10,9 Megettem: írott szövegek lenyelése (vö. Jer 15,16; Ez 3,13) azt fejezi ki, hogy az írásban foglaltakat az illetőnek teljes mértékben magáévá kell tennie, akár örömteli, akár félelmetes és fájdalmas az. Ez a könyv édes, mert az Egyház győzelméről ír, de keserű is, mert számtalan üldözést és sok szenvedést is ígér.

11,8 A nagy város Róma. Szodomának az erkölcstelensége miatt, Egyiptomnak pedig a keresztények üldözése miatt lehet nevezni. Az ahol Urukat is megfeszítették (= Jeruzsálem) viszont már képzavar, talán későbbi kiegészítés a szövegben.

12,1 Az asszony a Szűzanya, Krisztusnak, az egyháznak s a hívőknek az anyja. Ezért az itt használt kép sok részletét szokás Máriára és az Egyházra is alkalmazni: a csillagok Mária erényei ill. az egyház apostolai; lába alatt a hold azt jelzi, hogy Mária ill. az Egyház fölötte áll a változó dolgoknak. Az Egyháztól, Krisztus jegyesétől a sok üldözés ellenére Istennek számtalan gyermeke születik. Mária szülte a Főt, s együttműködik a tagok születésében is. Az Egyház a szentségek által szüli Isten gyermekeit, s a kegyelmek osztásában Mária közreműködik.

12,5 A fiúgyermek Jézus, emberi teste szerint is, Isten új népének fejeként is. Elragadták Isten trónjához: a megváltás művének beteljesítése és a sátán legyőzése után fölvétetett a mennybe.

13,11 A fenevadak Isten ügyével szemben ellenséges politikai hatalmak képei. Tanításukkal félrevezetik a világot. A leírás részleteit valószínűleg nem kell konkrét történelmi alakokkal azonosítani, inkább a történelem egészére vonatkozik, melynek során az emberiség hajlamos megfeledkezni Istenről.

14,3 A száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva: a Bárány környezete, a hűségesek csoportja. Hűséges maradékról több bibliai hely is beszél, így például az 1Kir 19,18 (hétezer ember, akik nem hajtottak térdet a bálványok előtt), 2Kir 19,30-31 (akik hűségük miatt megmenekültek). Szűzi mivoltukat itt valószínűleg képletesen kell érteni (tiszták: mentesek a bálványimádástól). Az egész szövegrész alaptémája a bálványimádás és az Istenhez való hűség kérdése.

15,1 A hetedik jel a hét csapás; a hetedik pecsét és a hetedik harsona az átmenetet képezik.