⁶De az, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, a javadra szól. Én is gyűlölöm őket.
⁷Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely Isten Paradicsomában van.
⁸A szmirnai egyház angyalának írd meg!
Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt: ⁹tudok szorongattatásodról és szegénységedről. De gazdag vagy! Tudom, hogy rágalmaznak, akik zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája. ¹⁰Ne félj a rád váró szenvedéstől! Íme, a sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tétessetek. A szorongattatás tíz napig tart. Légy hű egészen a halálig, és neked adom az élet koszorúját.
¹¹Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! A győztesen nem vesz erőt a második halál.
¹²A pergamoni egyház angyalának írd meg!
Ezt mondja, aki a kétélű hegyes kardot tartja: ¹³tudom, hol laksz. Ott, ahol a sátán trónja áll. Ragaszkodsz a nevemhez, nem tagadtad meg a bennem való hitet még azokban a napokban sem, amikor Antipászt, hűséges tanúmat megölték nálatok, ahol a sátán lakik.
¹⁴De van némi kifogásom ellened. Élnek köztetek olyanok, akik Balaám tanításához ragaszkodnak, aki arra tanította Balakot, hogy a botlás kövét vesse Izrael fiai elé, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. ¹⁵Így nálad is vannak olyanok, akik ugyanígy a nikolaiták tanításához ragaszkodnak. ¹⁶Térj meg tehát! Mert ha nem, késedelem nélkül eljövök hozzád, és harcba szállok velük számnak kardjával.
¹⁷Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! A győztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.
¹⁸A thüateirai egyház angyalának írd meg!
Ezt mondja az Isten Fia, akinek szeme, mint a lobogó tűz, és lába, mint az érc: ¹⁹ismerem tetteid, szereteted, hited, szolgálatod, állhatatosságod, és tudom, hogy legutóbbi tetteid felülmúlják a korábbiakat.
²⁰De van egy kifogásom ellened: eltűröd, hogy Jezabel asszony, aki prófétának mondja magát, tanít, és arra csábítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és bálványáldozati húst egyenek. ²¹Adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. ²²Íme, ágynak döntöm. Akik meg házasságot törnek vele, azokat nagy nyomorúságba, hacsak meg nem térnek cselekedeteikből. ²³Gyermekeit halálra adom, és megtudja minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek tettei szerint. ²⁴Nektek meg, többi thüateiraiak, akik nem követitek ezt a tanítást, és akik nem ismertétek meg – mint mondják – a „sátán mélységeit”, ezt mondom: nem rakok rátok más terhet. ²⁵De amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök!
²⁶A győztesnek, aki mindvégig kitart tetteimben, hatalmat adok a népek fölött – ²⁷vaspálcával fogja pásztorolni őket, és összetörnek, mint a cserépedény –, ²⁸ahogy én is hatalmat kaptam Atyámtól; és neki adom a hajnalcsillagot. ²⁹Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!
3 ¹A szárdeszi egyház angyalának írd meg!
Ezt mondja, akié Isten hét lelke és a hét csillag: ismerem tetteid. Tudom, hogy élőnek tartanak, de halott vagy. ²Ébredj fel, és erősítsd meg, ami megmaradt, s ami a halálán volt, mert tetteidet nem találom tökéletesnek Istenem előtt. ³Emlékezz, hogyan kaptad és hallottad! Tarts ki mellette, és térj meg! Ha nem virrasztasz, úgy érkezem, mint a tolvaj, és nem fogod tudni, melyik órában leplek meg.
⁴Vannak azonban néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruhájukat. Ezek majd fehér ruhában fognak velem jönni, mert méltók rá.
⁵A győztest hozzájuk hasonlóan fehér ruhába öltöztetik, és a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt.
⁶Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!
⁷A philadelpheiai egyház angyalának írd meg!
Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa, aki ha valamit kinyit, azt senki be nem zárja, s ha valamit bezár, azt senki ki nem nyitja: ⁸ismerem tetteid. Nézd, ajtót nyitottam előtted, amit senki be nem tud zárni, mert bár nincs sok erőd, megtartottad tanításom, és nem tagadtad meg nevem.
⁹Íme, neked adok néhányat a sátán zsinagógájából azok közül, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Íme, kényszerítem őket, hogy jöjjenek, és boruljanak a lábad elé, és ismerjék el, hogy téged szerettelek. ¹⁰Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megtartalak a kísértés órájában, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit. ¹¹Hamarosan eljövök. Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat!
¹²A győztest oszloppá teszem Istenem szentélyében, és többé nem kerül ki onnét. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet. ¹³Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!
¹⁴A laodikeiai egyház angyalának írd meg!
Ezt mondja az Ámen, a hűséges és igaz tanú, Isten teremtésének a kezdete. ¹⁵Ismerem tetteid. Tudom, hogy nem vagy se hideg, se meleg. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! ¹⁶De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kiköplek a számból. ¹⁷Azt mondod: „Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire.” Nem veszed észre, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? ¹⁸Azt tanácsolom neked, végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet, és láss! ¹⁹Akiket szeretek, azokat fegyelmezem és tanítom. Légy buzgó, és térj meg! ²⁰Íme, az ajtóban állok, és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, ő meg velem.
²¹A győztesnek megadom, hogy mellettem üljön trónomon, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónján. ²²Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!
4 ¹Ezek után láttam, hogy íme, egy ajtó nyitva van az égben, és a harsonáéhoz hasonló hang, melyet az előbb hallottam, így szólt hozzám: „Gyere föl ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.”
²Nyomban megragadott a Lélek, és íme, trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. ³Az ott ülő jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és a trónt smaragdhoz hasonló szivárvány vette körül. ⁴A trón körül huszonnégy trón. A trónokon huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú. ⁵A trónból villámok, hangok és mennydörgések jöttek, s a trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét lelke. ⁶A trón előtt, mint egy üvegtenger, kristályhoz hasonló. A trón közepén és a trón körül négy élőlény, elöl-hátul szemekkel tele. ⁷Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. ⁸Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt, kívül-belül tele szemekkel. Éjjel-nappal szünet nélkül mondták:
„Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljön!”
⁹Amikor az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát zengenek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, ¹⁰a huszonnégy vén leborul a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt, és ledobja koszorúját, mondván: ¹¹„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy a tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, és akaratod hívott létre és teremtett mindent.”
5 ¹A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt, hét pecséttel lepecsételt könyvtekercset láttam. ²Aztán egy hatalmas angyalt láttam, aki nagy hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy kinyissa a könyvtekercset, hogy feltörje pecsétjeit?” ³De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kinyitni és elolvasni a könyvtekercset. ⁴Keservesen sírtam, hogy senki sem találtatott méltónak arra, hogy kinyissa és elolvassa a könyvtekercset. ⁵A vének közül az egyik így szól hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet és hét pecsétjét.”
⁶És láttam, hogy a trón közepén és a négy élőlény, valamint a huszonnégy vén között mintegy megölve ott áll a Bárány. Hét szarva és hét szeme volt: Istennek az egész földre szétküldött hét lelke.
⁷Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából.
⁸Amikor átvette a könyvtekercset, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt.
Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel teli aranycsészéje – ezek a szentek imádságai –, ⁹és új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véred árán embereket szereztél Istennek minden nyelvből, népből és nemzetből, ¹⁰és Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.”
¹¹És láttam meg hallottam sok angyal hangját, az élőlények, a vének és a trón körül. Számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt, ¹²és nagy hangon mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” ¹³Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengeren, valamint a bennük lévők ezt mondták: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!”
¹⁴A négy élőlény így felelt: „Ámen”, a vének pedig leborultak, és imádták.
6 ¹És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgő hangon szólt: „Jöjj!” ²És láttam, íme, egy fehér ló, és a rajta ülő kezében íj. Koszorút adtak neki, s ő győztesként indult el, hogy újra győzelmet arasson.
³Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élőlény szólt: „Jöjj!” ⁴Egy másik, egy tűzpiros ló jött elő. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét – hadd gyilkolják egymást az emberek –, és egy hosszú kardot adtak neki.
⁵Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: „Jöjj!” És láttam, íme, egy fekete ló, s aki rajta ült, mérleget tartott a kezében. ⁶Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közül hang szólt volna: „Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!”
⁷Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élőlény szólt: „Jöjj!” ⁸És láttam, íme, egy sárgászöld ló. A rajta ülő neve Halál. Nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyedrésze fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és a föld vadállatai segítségével öljön.
⁹Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az áldozati oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket Isten szava és tanúságtételük miatt öltek meg. ¹⁰Nagy hangon kiáltották: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?” ¹¹Mindegyikük fehér ruhát kapott, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek türelemmel, amíg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.
¹²Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint egy szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér.
¹³Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza. ¹⁴Az ég eltűnt, mint egy összecsavart könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. ¹⁵A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, minden rabszolga és szabad ember elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt; ¹⁶és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől!
¹⁷Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?”
7 ¹Ezután a föld négy sarkán álló négy angyalt láttam, akik megfékezték a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földre, sem a tengerre, sem semmiféle fára.
²Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal jön, akinél az élő Isten pecsétje volt. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: ³„Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!” ⁴És hallottam a megjelöltek számát. Száznegyvennégyezren voltak. Izrael fiainak minden törzséből.
⁵Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, ⁶Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer, ⁷Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer, ⁸Zebulun törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.
⁹Ezek után láttam, íme, egy hatalmas tömeg – amit meg sem lehetett számolni – minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből ott állt a trón és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, a kezükben pálmaággal, ¹⁰és nagy hangon kiáltották: „Az üdvösség Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” ¹¹Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és így imádták Istent: ¹²„Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.”
¹³Ekkor a vének közül az egyik megszólított: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?”
¹⁴Így válaszoltam: „Uram, te tudod.” Ezt mondta nekem: „Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat kimosták, kifehérítették a Bárány vérében.
¹⁵Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal hódolnak neki szentélyében. A trónon ülő föléjük húzza sátrát. ¹⁶Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, ¹⁷mert a Bárány, aki a trón közepén áll, a pásztoruk, és élő vizek forrásához vezeti őket, és Isten letöröl a szemükről minden könnyet.”
8 ¹Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett a mennyben mintegy fél órára.
²És hét angyalt láttam, akik Isten előtt álltak, és hét harsonát kaptak.
³Jött egy másik angyal, megállt az áldozati oltár előtt. Aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imáival együtt tegye az Isten trónusa előtt álló, arany áldozati oltárra. ⁴A tömjén füstje felszállt a szentek imáival együtt Isten elé. ⁵Az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzével, és ledobta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt.
⁶A hét angyal, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.
⁷Megfújta a harsonát az első angyal. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada elégett, s a zöld fű mind felperzselődött.
⁸Megfújta a harsonát a második angyal. Erre valami lánggal égő hatalmas hegyhez hasonló zuhant a tengerbe. A tenger egyharmada vérré vált, ⁹a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt.
¹⁰Megfújta a harsonát a harmadik angyal. Egy nagy, fáklyaként lobogó csillag hullott le az égből. A folyók egyharmadára hullott és a vízforrásokra.
¹¹A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert keserűek lettek a vizek.
¹²Megfújta a harsonát a negyedik angyal. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás. Harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága egyaránt a harmadával csökkent.
¹³Láttam és hallottam, hogy az ég zenitjén egy magányos sas repül, és nagy hangon mondja: „Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni.”
9 ¹Megfújta a harsonát az ötödik angyal, és egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhan. Neki adták az alvilág kútjának a kulcsát. ²Megnyitotta az alvilág kútját, és a kútból füst szállt fel, amilyen egy nagy kemence füstje. A nap és a levegő elsötétedett a kút füstjétől. ³A füstből sáskák jöttek elő a földre, és akkora erőt kaptak, mint a föld skorpióinak az ereje. ⁴Megmondatott nekik, hogy ne ártsanak a föld füvének, semmiféle zöld növénynek és fának, hanem csak azoknak az embereknek, akik nem hordják homlokukon Isten pecsétjét.
⁵Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg, hanem csak kínozzák őket öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor skorpió marja meg az embert. ⁶Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják. Azt kívánják, hogy meghaljanak, de a halál elfut előlük.
⁷A sáskák külsőre harchoz felszerszámozott lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. ⁸Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk pedig, mint az oroszláné. ⁹Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk zöreje meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. ¹⁰Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. ¹¹Az alvilág angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddon, görögül meg Apollüón a neve.
¹²Az első jaj elmúlt. Íme, két másik jaj közeledik!
¹³Megfújta a harsonát a hatodik angyal. Erre hangot hallottam az Isten előtt álló arany áldozati oltár négy szarvából. ¹⁴Így szólt a hatodik angyalhoz, akinél a harsona volt: „Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!” ¹⁵A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy az emberek harmadát megölje. ¹⁶A lovasok seregének a száma húszezerszer tízezer. Hallottam a számukat.
¹⁷A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, sötétkék és kénsárga mellvértjük volt. A lovak feje, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kén jött. ¹⁸Ez a három csapás – a szájukból kijövő tűz, füst és kén – megölte az emberek harmadát. ¹⁹A lovak ereje a szájukban és a farkukban van. A farkuk ugyanis olyan, mint a kígyó. Fej van rajtuk, amivel marnak.
²⁰A többi ember, aki nem halt meg a csapásoktól, nem tartott bűnbánatot kezének tettei miatt, hanem továbbra is imádta a démonokat és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem mozognak, ²¹és nem hagytak fel sem a gyilkolással, sem a varázslással, sem a paráznasággal, sem a lopással.
10 ¹Ekkor egy másik, a mennyből lejövő hatalmas angyalt láttam. Felhő övezte, és szivárvány volt a feje fölött. Arca mint a Nap, lába mint tűzoszlop. ²Kezében széthajtott kis könyvtekercset tartott.
Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön. ³Nagy hangon kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt. ⁴Amikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam, de az égből hangot hallottam: „Pecsételd le, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le!”
⁵És az angyal, akit láttam, hogy a tengerben és a földön áll, jobbját a menny felé emelte, ⁶és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és ami benne van, a földet s ami benne van, a tengert és ami benne van: „Nincs többé késlekedés! ⁷A hetedik angyal hangjának a napjaiban, amikor megfújni készül a harsonát, beteljesedik Isten titka, amint ezt örömhírként tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.”
⁸És a hang, amelyik a mennyből beszélt velem, ismét szólt: „Rajta, vedd át a nyitott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll!”
⁹Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a kis könyvtekercset. Így szól hozzám: „Fogd, és nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szájadban olyan édes lesz, mint a méz.” ¹⁰Elvettem az angyal kezéből a kis könyvtekercset, és lenyeltem. A szájamban édes volt, mint a méz, és amikor lenyeltem, keserű lett a gyomrom. ¹¹Ekkor ezt mondják nekem: „Ismét prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.”
11 ¹Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adtak nekem, mondván: „Menj, mérd föl Isten szentélyét, az áldozati oltárt és a benne imádkozókat! ²De a szentély külső udvarát hagyd ki, és ne mérd föl, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig lábbal tapossák!”
³Két tanúmnak megengedem, hogy szőrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak.
⁴Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe előtt áll. ⁵Ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki szájukból, és fölemészti ellenségeiket. Ha bárki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia.
⁶Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az eső. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.
⁷Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön az alvilágból, harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket. ⁸Holttestük ott hever majd annak a nagy városnak az utcáján, amelyet lelki értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették. ⁹Holttestüket nézik majd a népek, a törzsek, a nyelvek és a nemzetek három és fél napon át, és nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék. ¹⁰A föld lakói örvendeznek és vigadoznak, és ajándékot küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötörte a föld lakóit.
¹¹De három és fél nap elteltével éltető Lélek szállt beléjük Istentől, és talpra álltak. Akik látták őket, azokat nagy félelem fogta el. ¹²Az égből erős hang szólt hozzájuk: „Jöjjetek föl ide!” És ellenségeik szeme láttára egy felhőn felszálltak a mennybe. ¹³Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze romba dőlt, a földrengés következtében hétezer ember meghalt, a többit pedig félelem fogta el, és dicsőítették az ég Istenét.
¹⁴Elmúlt a második jaj, de hamarosan jön a harmadik.
¹⁵Megfújta a harsonát a hetedik angyal. A mennyben erős hangok hallatszottak: „Urunké és Fölkentjéé az uralom a világ fölött, és uralkodni fog örökkön-örökké!” ¹⁶És a huszonnégy vén, aki Isten előtt a trónon ült, arcra borult, és imádta Istent: ¹⁷„Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy, és aki voltál, mert átvetted a főhatalmat, és uralomra jutottál. ¹⁸A népek felbőszültek, de eljött az ideje haragodnak és a halottak fölötti ítélkezésnek, és annak, hogy megjutalmazd szolgáidat, a prófétákat és a szenteket, és azokat, akik félik nevedet, a kicsiket és a nagyokat egyaránt, és hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.”
¹⁹Megnyílt a mennyben Isten szentélye, és láthatóvá vált a szövetség ládája a szentélyben. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt.
12 ¹Egy nagy jel tűnt fel a mennyben: egy asszony. Öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. ²Áldott állapotban van. Szülési fájdalmában és gyötrelmében kiáltozott. ³Akkor egy másik jel tűnt fel a mennyben: íme, egy nagy tűzpiros sárkány. Hét feje, tíz szarva, s mindegyik fején korona. ⁴Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, felfalja gyermekét. ⁵Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával pásztorolja mind a nemzeteket. Gyermekét fölkapták, és Istenhez és az ő trónjához vitték. ⁶Az asszony a pusztába menekült, ahol Isten helyet készített számára, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
⁷Nagy harc tört ki a mennyben. Mihály és angyalai küzdöttek a sárkánnyal. A sárkány és angyalai fölvették a küzdelmet, ⁸de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra többé hely a mennyben. ⁹Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, akit Ördögnek és Sátánnak hívnak, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. ¹⁰Ekkor harsány hangot hallottam a mennyben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt. ¹¹De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, és nem kímélték életüket mindhalálig.
¹²Ezért örvendezzetek, mennyek, és ti, benne lakók! Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok ment le az Ördög nagy haraggal. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”
¹³Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. ¹⁴Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába röpüljön, a helyére, ahol majd a kígyótól távol három és fél időn át táplálják. ¹⁵Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. ¹⁶De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. ¹⁷A sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, azokkal, aki megtartják Isten parancsait, és kitartanak Jézus tanúsága mellett. ¹⁸És megállt a tenger fövenyén.
13 ¹Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat jön fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. ²A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig mint az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát. ³Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult.
Az egész föld csodálattal követte a vadállatot, ⁴és leborultak a sárkány előtt, mivel hatalmat adott a vadállatnak, és leborultak a vadállat előtt, mondván: „Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?”
⁵Gőgös és káromló szájat kapott és hatalmat, hogy negyvenkét hónapig cselekedjék. ⁶Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, és káromolta nevét, hajlékát és a menny lakóit. ⁷Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket, és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. ⁸A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.
⁹Akinek van füle, hallja meg! ¹⁰Akinek fogságba kell mennie, fogságba megy; akinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van szükség a szentek állhatatosságára és hitére.
¹¹Akkor láttam, hogy egy másik vadállat jön elő a földből. Két szarva volt, mint egy báránynak, de úgy beszélt, mint egy sárkány. ¹²Az első vadállat minden hatalmát gyakorolja annak jelenlétében, és ráveszi a földet és lakóit, hogy imádják az első vadállatot, amelyik meggyógyult halálos sebéből. ¹³Nagy csodajeleket visz végbe. Még tüzet is képes lehívni a mennyből az emberek szeme láttára. ¹⁴A föld lakóit megtéveszti a csodajelekkel, amelyeket a vadállat jelenlétében véghezvihet. Ráveszi a föld lakóit, hogy állítsanak szobrot a vadállatnak, amelyet megsebzett a kard, de életre kelt.
¹⁵Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy beszéljen a vadállat szobra, és hogy megölesse mindazokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. ¹⁶Rávesz mindenkit, kicsit és nagyot, gazdagot és szegényt, szabadot és rabszolgát, hogy egy bélyeget tegyenek a jobb kezükre vagy a homlokukra, ¹⁷és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a bélyeget: a vadállat nevét vagy nevének a számát.
¹⁸Itt van szükség a bölcsességre! Aki értelmes, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat!
14 ¹Láttam, íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele a száznegyvennégyezer, akiknek a homlokára van írva az ő és az ő Atyjának a neve. ²Aztán hangot hallottam a mennyből. Olyat, mint nagy vizek zúgása vagy mint egy hatalmas mennydörgés robaja. A hang, amit hallottam, olyan volt, mint amikor hárfások pengetik a hárfájukat. ³Énekelnek valamit, egy új éneket a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Senki sem tudta megtanulni az éneket, csak a föld lakói közül megváltott száznegyvennégyezer. ⁴Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek, és követik a Bárányt, bárhová megy is. Ők a megváltottak az emberek közül: a termés zsengéje Isten és a Bárány számára. ⁵Ajkukon nincs hazugság: feddhetetlenek.
⁶Aztán láttam, hogy egy másik angyal repül az ég zenitjén. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. ⁷Nagy hangon mondta:
„Féljétek Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le a menny, a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!” ⁸Egy másik, a második angyal követte, aki ezt mondta: „Elesett, elesett a nagy Babilon, aki paráznasága tüzes borával megrészegítette mind a népeket!”
⁹Egy harmadik angyal követte őket, aki nagy hangon mondta: „Aki leborul a vadállat és szobra előtt, és homlokán vagy kezén viseli bélyegét, ¹⁰az inni fog Isten haragjának borából, amelyet hígítatlanul töltött haragja kelyhébe; és kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány előtt.
¹¹Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké; és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal azok, akik leborulnak a vadállat és szobra előtt, és viselik nevének bélyegét.”
¹²Itt van szükség a szentek állhatatosságára, akik megtartják Isten parancsait és a Jézusba vetett hitet.
¹³Erre hangot hallottam a mennyből: „Írd! Mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban haltak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket!”
¹⁴Ekkor láttam, íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló. ¹⁵A szentélyből egy másik angyal jött ki, és nagy hangon kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki sarlódat, és arass, mert eljött az aratás ideje, és az aratnivaló már érett a földön!”
¹⁶A felhőn ülő a földre dobta sarlóját, és learatta a földet.
¹⁷Egy másik angyal jött ki a szentélyből. Nála is éles sarló volt. ¹⁸Egy harmadik angyal, akinek a tűz fölött volt hatalma, előlépett az oltártól, és nagy hangon szólt annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek!” ¹⁹Az angyal a földre dobta sarlóját, leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobta Isten haragjának hatalmas sajtójába. ²⁰A borsajtót a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stadiumnyira annyi vér folyt ki belőle, hogy a lovaknak a zablájukig ért.
15 ¹Egy másik nagy és csodálatos jelet láttam a mennyben: hét angyalt, akikre hét csapás volt bízva, a végső csapások, mert ezekkel kimerül Isten haragja.
²Olyasmit láttam, mint egy tűzzel kevert üvegtenger, és azok, akik legyőzték a vadállatot, a szobrát és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, s a kezükben mennyei hárfák. ³Mózesnek, Isten szolgájának és a Báránynak az énekét énekelték: Nagyok és csodálatosak tetteid, Urunk, mindenható Isten! Igazságosak és igazak útjaid, nemzetek Királya. ⁴Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön, és leborul színed előtt, mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek.”
⁵Ezek után láttam, hogy megnyílt a mennyben a tanúságtétel sátrának a szentélye, ⁶és kijött a szentélyből a hét angyal, akinél a hét csapás volt. Ragyogó, színtiszta vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv. ⁷A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele. ⁸A szentély megtelt Isten dicsőségének és hatalmának a füstjével, és senki sem léphetett be a szentélybe addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.

KNB SZIT STL BD RUF KG